Kezdetek - csehszlovák farkaskutya kerestetik Valamikor 2000 táján a PetÅ‘fi csarnokban volt egy kisállatkiállÃtás, amire én is kilátogattam. Rengeteg aranyos kutyus volt, legszÃvesebben mindet hazavittem volna, de egyet sem lehetett, mivel egy kis albérletben laktam, nem érezte volna jól magát a jövevény. A sok fajta között ott volt Å‘. Egy csehszlovák farkaskutya. Gyönyörű példány volt, azonnal megcsodáltam, mennyire hasonlÃt az Å‘seire. Rögtön magára hÃvták a figyelmet óriási, kifelé álló szemfogai. Zord külseje -hisz ki tekintene egy farkasra barátként, ha nem ismeri- és a rengeteg idegesÃtÅ‘ ember ellenére teljesen nyugodtan viselkedett, nem zavarta, ha simogatják. Itt a jobb oldali kis képen Forrest Cryingwolf látható, akit akkor a fajtájából elÅ‘ször megláttam. A tenyésztÅ‘ készségesen mesélt a csehszlovák farkaskutyákról, aznap már ki tudja hányadszor. Egész megnyerÅ‘ tulajdonságai vannak, az egész lénye, kisugárzása egyszerűen fantasztikus. Eddig a németjuhászok tetszettek nagyon, de ekkor eldöntöttem, hogy ha lesz megfelelÅ‘ méretű udvarom hozzá, akkor egy farkaskoma fog ott rohangálni. Persze ember tervez, a gazdaság végez, ez még jópár évig nem volt meg, Ãgy az idÅ‘k során a tenyésztÅ‘ neve, cÃme is feledésbe merült. 2006 elején sikerüt oda eljutnom, hogy látható idÅ‘n belül saját kertesházam lesz. Ekkor már egy ideje olyan albérletben laktam, amihez tartozott egy kis udvar, Ãgy egyre jobban erÅ‘södött bennem az érzés, hogy ideje annak a bizonyos kutyának. Név, cÃm sehol, hát nekivágtam az internetnek és ha már ott jártam, elolvastam mindent a csehszlovák farkaskutyákról, amit csak találtam. Azt kell mondanom, meglepÅ‘en kevés ilyen volt, fÅ‘leg magyar nyelven, ezért is találtam ki, hogy elindÃtom ezt az oldalt, hogy bárki megismerhesse Å‘ket, lehetÅ‘leg elsÅ‘kézbÅ‘l, cseh farkas gazdiktól. Az összeszedett információk alapján világossá vált elÅ‘ttem, hogy ha tényleg vállalom ezt a fajtát, nem árt minél többet utánaolvasnom. Irány egy online könyvesbolt, megvettem az összes olyan kutyás könyvet, amirÅ‘l úgy gondoltam, hogy mondhat újat, különös tekintettel a kutya-farkas viszonyáról szólókra. Ezeket átolvasva még mindig úgy gondoltam, hogy ez a fajta a nekem megfelelÅ‘. Újra kutakodás a neten, most már a legfontosabb, keresni kellett egy farkaskutya tenyésztÅ‘t. Szerencsére létezik egy farkaskutyás oldal, ahol mindenki fent van, aki számÃt a csehszlovák farkaskutyák szempontjából: http://www.wolfdog.org/. Meglepve tapasztaltam -bár sejtettem, hogy Magyarország nem tobzódik a farkaskutyát tenyésztÅ‘kben-, hogy egyetlen egy van az oldalon. Jóval késÅ‘bb azért megtudtam, hogy több is van, bár most, amikor e sorokat Ãrom, még mindig csak az az egy tenyésztÅ‘ található fent. Május környékén vettem a bátorságom és felhÃvtam. A cikkek között nem nagyon találtam információt róla, mindenesetre ekkor megtudtam, hogy bizony a csehszlovák farkaskutyák jórészt Å‘sszel illetve télen születnek, mivel a fajta általában évente egyszer tüzel. Ez persze egy kicsit elszomorÃtott, valahol a szÃvem mélyén reméltem, hogy az egész úgy fog működni, hogy telefonálok, odamegyek, kiválasztom, elhozom és élünk boldogan. Hát nem, de ha már odatelefonáltam, mi lenne, ha elmennék megnézni a sok-sok farkast. Ãgy is történt, a tavasz és a nyár folyamán néhányszor. Gondolom Editnek -a tenyésztÅ‘- már elege volt belÅ‘lem, bár ezt nem mutatta. Nagyon élveztem a farkaskutyák között lenni. Nézni Å‘ket, a mozgásukat, viselkedésüket. Persze általában nem egyedül mentem, hanem barátokkal, beszélgetéseink alapján nekik is tetszettek ezek a kutyák. A bal oldali képen épp egy ilyen ismerkedés látható, a „csúnya farkas†megtámadja szegény lányt és halálra próbálja nyalogatni. IdÅ‘közben megismerkedtem leendÅ‘ kutyám szüleivel, nagybácsijával és az egész rokonsággal. Megtudtam, hogy a kutyaalmokat betűkkel jelölik, bár azt még nem tudtam, hogy az én kutyám melyik betűjelű alomból fog származni, azt már igen, hogy sajnos a P betűt már elhagytuk. Ez azért volt fontos, mert korábban minden kutyámnak P betűvel kezdÅ‘dött a neve, természetesen a kisfarkasnak is ilyent találtam ki: Pracli. Igazából ez rajtam kÃvül szinte senkinek sem tetszett, de ez nem nagyon zavart, én aranyosnak tartottam. Sosem voltam hÃve a zord kutyaneveknek, hisz nem akartam vadállatot nevelni a farkascsemetébÅ‘l sem. Lassan elérkezett az Å‘sz, én pedig alig vártam, hogy megszülessenek a kiskutyák és elhozhassam haza. A nagy nap 2006. október 28-án jött el, ekkor látta meg a napvilágot Ukko „Piszok Pracli†Crying Wolf. Igen, nem sokkal hazaérkezése után át kellett keresztelni, de ez egy másik történet. Ekkor már tudtam, hogy U betűs törzskönyvi nevet kell keresnem a kutyámnak, lehetÅ‘leg egy kannak valót, mert Edit azt javasolta, fiút hozzak el, mert jobban kezelhetÅ‘ek. Választásom a finn mitológiából az ég, idÅ‘járás istenére esett: „Az ég istenét Ukkó-nak, azaz öregnek nevezték, mint mi is mondjuk, hogy 'öreg isten'. Továbbá fölsÅ‘ istennek, mennyei atyának, felhÅ‘k urának, levegÅ‘ királyának, végre ég köldökének, mert lakását az ég közepére képzelték. Å tÅ‘le származik esÅ‘, hó, vihar, villám, mennydörgés. A villám az Å‘ hires kardja (vagy kalapácsa). A szivárvány az Å‘ ijja, mellyel tüzes nyilait lövi; a régi magyarok is isten nyilának tartották és nevezték a villámot. Ukkónak továbbá tüzes inge van (azaz tüzszinü felhÅ‘, amely mögött a vihar szokott rejtezni). Ünnepét tavaszi vetéskor szokták ünnepelni, s akkor tiszteletére Ukkó poharát itták és szent hegyeire ételeket és egyéb adományokat tettek ki. Felesége, Akka, azaz öreg asszony.†Forrás: Pallasz nagylexikona Megszületett hát a várva várt U alom, 5 szuka és 3 kan. Számomra persze teljesen egyformáknak tűntek, Ãgy ha kellett volna sem tudtam volna választani, pedig már alig vártam. A kiskutyákat nyilván nem lehet azonnal elhozni a szüleiktÅ‘l, jópár hét telik el addig, de ez már legyen a következÅ‘ oldal témája. W., 2010-08-26 |