Kezdetek - csehszlovák farkaskutya kerestetik

Valamikor 2000 táján a Petőfi csarnokban volt egy kisállatkiállítás, amire én is kilátogattam. Rengeteg aranyos kutyus volt, legszívesebben mindet hazavittem volna, de egyet sem lehetett, mivel egy kis albérletben laktam, nem érezte volna jól magát a jövevény. A sok fajta között ott volt ő. Egy csehszlovák farkaskutya. Gyönyörű példány volt, azonnal megcsodáltam, mennyire hasonlít az őseire. Rögtön magára hívták a figyelmet óriási, kifelé álló szemfogai. Zord külseje -hisz ki tekintene egy farkasra barátként, ha nem ismeri- és a rengeteg idegesítő ember ellenére teljesen nyugodtan viselkedett, nem zavarta, ha simogatják. Itt a jobb oldali kis képen Forrest Cryingwolf látható, akit akkor a fajtájából először megláttam. A tenyésztő készségesen mesélt a csehszlovák farkaskutyákról, aznap már ki tudja hányadszor. Egész megnyerő tulajdonságai vannak, az egész lénye, kisugárzása egyszerűen fantasztikus. Eddig a németjuhászok tetszettek nagyon, de ekkor eldöntöttem, hogy ha lesz megfelelő méretű udvarom hozzá, akkor egy farkaskoma fog ott rohangálni. Persze ember tervez, a gazdaság végez, ez még jópár évig nem volt meg, így az idők során a tenyésztő neve, címe is feledésbe merült. 2006 elején sikerüt oda eljutnom, hogy látható időn belül saját kertesházam lesz. Ekkor már egy ideje olyan albérletben laktam, amihez tartozott egy kis udvar, így egyre jobban erősödött bennem az érzés, hogy ideje annak a bizonyos kutyának. Név, cím sehol, hát nekivágtam az internetnek és ha már ott jártam, elolvastam mindent a csehszlovák farkaskutyákról, amit csak találtam. Azt kell mondanom, meglepően kevés ilyen volt, főleg magyar nyelven, ezért is találtam ki, hogy elindítom ezt az oldalt, hogy bárki megismerhesse őket, lehetőleg elsőkézből, cseh farkas gazdiktól. Az összeszedett információk alapján világossá vált előttem, hogy ha tényleg vállalom ezt a fajtát, nem árt minél többet utánaolvasnom. Irány egy online könyvesbolt, megvettem az összes olyan kutyás könyvet, amiről úgy gondoltam, hogy mondhat újat, különös tekintettel a kutya-farkas viszonyáról szólókra. Ezeket átolvasva még mindig úgy gondoltam, hogy ez a fajta a nekem megfelelő. Újra kutakodás a neten, most már a legfontosabb, keresni kellett egy farkaskutya tenyésztőt. Szerencsére létezik egy farkaskutyás oldal, ahol mindenki fent van, aki számít a csehszlovák farkaskutyák szempontjából: http://www.wolfdog.org/. Meglepve tapasztaltam -bár sejtettem, hogy Magyarország nem tobzódik a farkaskutyát tenyésztőkben-, hogy egyetlen egy van az oldalon. Jóval később azért megtudtam, hogy több is van, bár most, amikor e sorokat írom, még mindig csak az az egy tenyésztő található fent. Május környékén vettem a bátorságom és felhívtam. A cikkek között nem nagyon találtam információt róla, mindenesetre ekkor megtudtam, hogy bizony a csehszlovák farkaskutyák jórészt ősszel illetve télen születnek, mivel a fajta általában évente egyszer tüzel. Ez persze egy kicsit elszomorított, valahol a szívem mélyén reméltem, hogy az egész úgy fog működni, hogy telefonálok, odamegyek, kiválasztom, elhozom és élünk boldogan. Hát nem, de ha már odatelefonáltam, mi lenne, ha elmennék megnézni a sok-sok farkast. Így is történt, a tavasz és a nyár folyamán néhányszor. Gondolom Editnek -a tenyésztő- már elege volt belőlem, bár ezt nem mutatta. Nagyon élveztem a farkaskutyák között lenni. Nézni őket, a mozgásukat, viselkedésüket. Persze általában nem egyedül mentem, hanem barátokkal, beszélgetéseink alapján nekik is tetszettek ezek a kutyák. A bal oldali képen épp egy ilyen ismerkedés látható, a „csúnya farkas” megtámadja szegény lányt és halálra próbálja nyalogatni. Időközben megismerkedtem leendő kutyám szüleivel, nagybácsijával és az egész rokonsággal. Megtudtam, hogy a kutyaalmokat betűkkel jelölik, bár azt még nem tudtam, hogy az én kutyám melyik betűjelű alomból fog származni, azt már igen, hogy sajnos a P betűt már elhagytuk. Ez azért volt fontos, mert korábban minden kutyámnak P betűvel kezdődött a neve, természetesen a kisfarkasnak is ilyent találtam ki: Pracli. Igazából ez rajtam kívül szinte senkinek sem tetszett, de ez nem nagyon zavart, én aranyosnak tartottam. Sosem voltam híve a zord kutyaneveknek, hisz nem akartam vadállatot nevelni a farkascsemetéből sem. Lassan elérkezett az ősz, én pedig alig vártam, hogy megszülessenek a kiskutyák és elhozhassam haza. A nagy nap 2006. október 28-án jött el, ekkor látta meg a napvilágot Ukko „Piszok Pracli” Crying Wolf. Igen, nem sokkal hazaérkezése után át kellett keresztelni, de ez egy másik történet. Ekkor már tudtam, hogy U betűs törzskönyvi nevet kell keresnem a kutyámnak, lehetőleg egy kannak valót, mert Edit azt javasolta, fiút hozzak el, mert jobban kezelhetőek. Választásom a finn mitológiából az ég, időjárás istenére esett:

„Az ég istenét Ukkó-nak, azaz öregnek nevezték, mint mi is mondjuk, hogy 'öreg isten'. Továbbá fölső istennek, mennyei atyának, felhők urának, levegő királyának, végre ég köldökének, mert lakását az ég közepére képzelték. Ő tőle származik eső, hó, vihar, villám, mennydörgés. A villám az ő hires kardja (vagy kalapácsa). A szivárvány az ő ijja, mellyel tüzes nyilait lövi; a régi magyarok is isten nyilának tartották és nevezték a villámot. Ukkónak továbbá tüzes inge van (azaz tüzszinü felhő, amely mögött a vihar szokott rejtezni). Ünnepét tavaszi vetéskor szokták ünnepelni, s akkor tiszteletére Ukkó poharát itták és szent hegyeire ételeket és egyéb adományokat tettek ki. Felesége, Akka, azaz öreg asszony.”

Forrás: Pallasz nagylexikona

Megszületett hát a várva várt U alom, 5 szuka és 3 kan. Számomra persze teljesen egyformáknak tűntek, így ha kellett volna sem tudtam volna választani, pedig már alig vártam. A kiskutyákat nyilván nem lehet azonnal elhozni a szüleiktől, jópár hét telik el addig, de ez már legyen a következő oldal témája.

W., 2010-08-26