Egymásra találás - egy farkaskutya gazdát választ

Valahol ott hagytam abba, hogy megszülettek a kis farkaskutyák. Azt hiszem, azt még nem is írtam, hogy a CryingWolf kennelt kerestem meg, ennek tulajdonosa Edit. Ettől kezdve Editnek nem nagyon volt nyugta tőlem, elég sűrűn látogattam őket, pedig elég messze, Vác mellett voltak. Mint kiderült, nem én választhattam először, bár mivel ekkor még úgy gondoltam, hogy nem is tudnék választani, nem nagyon zavart. Ismerkedtem a csehszlovák farkaseb kölykökkel, fényképeztem őket és képes voltam egy órán át bámulni bebújva Flota kis odújába a késő őszi hidegben, persze addig ő ki lett onnan tessékelve. Az alomban 5 szuka es 3 kan volt, ez utóbbiakat magamban triumvirátusnak neveztem. Közülük az egyik lesz majd az én kicsi farkaskám. A kutyakölykök általában nagyon aranyosak, de ha őszinte akarok lenni, a kis farkascsemeték bizony inkabb csúnyácskák, mindazonáltal imádnivalóak. Itt a bal oldali képen a triumvirátus látható 14 naposan, ráncos nózival, talán érthető, mire írtam az előzőt. Egyik alkalommal, egész pontosan 32 napos korukban az egyik kan az ölemben pillanatok alatt elaludt. Én guggolva, elgémberedett tagokkal november végén megmozdulni sem mertem, nehogy a cseppség felébredjen, hiszen fontos ebben a korban a sok alvás. Na meg én sem sokmindenkitől tűröm, ha felébreszt, miért tenném ezt pont egy ilyen kedves állatkával? Ez a gyors elalvás meghatott, ráadásul Ő volt a legvilágosabb színű is a három kan közül, így igencsak kezdett olvadozni a szívem, hogy Őt válasszam. Egy idő után mozgolódni kezdett és felébredt, úgyhogy visszatettük a többiek közé a ropogós szalmára, de megjegyeztem Editnek, hogy bizony Ő nekem tetszik. A kis választottam ezután a többiekkel összebújva feküdt, én még fényképeztem párat -vigyázva, hogy kedvencem biztosan a képeken legyen-, majd hazamentem. Otthon persze azonnal leszedtem a fényképezőgépről a képeket, majd ezeket végignézve a jobb oldalon található kép fogadott. A kép közvetlen azután készült, hogy letettem az ölemből. Amikor megláttam, az jutott eszembe, hogy olyan a tekintete, mintha álmodozna és azt gondolná, hogy „Ugye ő lesz az én gazdám?”. Hogy ez így volt-e vagy sem, igazából az Ő titka marad, legalábbis hiába faggattam azóta is, nem volt hajlandó elárulni. Ha jól emlékszem, fel is hívtam Editet, hogy ha megoldható, én ezt a kutyust választanám. A kis cseh farkaskutya kölykök fejlődése nagyon felgyorsult kb. ettől az időtől kezdve. Négy nappal később nem munkaidő után mentem látogatóba, a kölyköket már nem csak az ólban láthattam, hanem ki lehetett őket hozni az udvarra, miközben a szülők kerültek elzárásra arra az időre. Kicsit sok a kép ebben a cikkben, de úgy gondolom, annyira aranyosak, hogy muszáj ezeket is beszúrni ide. Szóval itt a bal oldalon 36 naposan talán épp vadásznak, de mindenképpen valami érdekes dolgot láttak meg. A mozdulatok szinte mint a felnőtt farkasoké, nem? Szerintem látványos a fejlődés, pedig csak 4 nap telt el az előző képhez képest. Közeledett a választás napja, én már biztos voltam benne, hogy kit választok. Illetve pontosítanék, azt hiszem Ő választott engem, már az alapján is, hogy Ő volt az egyetlen, aki elaludt az ölemben, aztán utána az azok az álmodozó szemek... ...na és a folytatás. Nem sokkal később mentek az első választók eldönteni, melyik farkaskutyát szeretnék elvinni majd. Ukko viszonylag nyugodt típus volt. Az elsők pedig nyugodt kutyát szerettek volna, így jogos volt a félelmem, hogy pont Őt fogják választani. Edit később mesélte telefonon, hogy megnyugodhatok, Pracli kitett magáert. A két esélyes között ott volt, viszont olyan hiperaktív oldalát mutatta akkor, hogy szerencsémre nem Őt választották. Ennek persze nagyon örültem és méginkább biztos voltam benne, hogy jól döntöttem. Illetve szóval Ő döntött. Ez után mégegyszer megerősítette ezt, egy látogatásom alkalmával minden kölyök bent feküdt a helyén, csak Pracli sétált ki elém, talán érezte, hogy jövök. Közeledett a nap, amikor haza kerülhetett, hát egy barátommal ketten összeügyeskedtünk Neki egy házikót. Nem volt túl szép, de a célnak megfelelt. Kapott dupla, hőszigetelt padlót és akkorára csináltuk, hogy ha felnő is elég legyen. December 13-a, Luca napja volt a következő jeles nap. Ekkor mentünk egy kedves barátnőmmel elhozni az uraságot. Valószínűleg mindenki rajtam röhögött volna, ha tudta volna, hogy az én kiskutyám milyen drága gyapjútakarón fog aludni, de inkább nem nagyon híreszteltem, hogy mit vettem a leendő kedvencnek. Az útra a biztonság kedvéért vittem egy törölközőt, nehogy baj legyen -na meg stoppoláshoz is jól jöhet- és mosnom is kelljen. Edit már egy ideje elválasztotta a többiektől és a lakásban tartotta. Gyorsan elintéztük az egyéb tennivalókat, beültünk az autóba és elindultunk haza. Ekkor kezdődtek az első gondok. Elég nehéz késő este, sötétben a hangosan vinnyogó kutya mellett a vezetésre koncentrálni. Ági próbálta csitítani, eleinte kevés sikerrel. Már arra gondoltam, hogy ez nem lehet igaz, nem fogjuk kibírni azt a közel két órát, míg hazaérünk, amikor egyszercsak Pracli úgy döntött, hogy elalszik. Budapesten megálltunk a munkahelyemnél, Pracli is felébredt és ügyesen pisilt egyet a fűben, megcsodátlatta magát az éjszakás portással, majd mentünk tovább, ekkor már szerencsére egy hangja sem volt. Amikor hazaértünk, rögtön bevackolta magát a házikójába, mi pedig egy darabig néztük és beszélgettünk. Miután Ágit hazavittem, a bal alsó képen talátható látvány fogadott a kutyaházba nézve. Játszottunk egy kicsit, majd ezután az első otthon töltött éjszaka valószínűleg a fáradságtól csendesen és nyugodtan telt... Nem így az ez után következő néhány nappal és éjjel, de erről és a folytatásról majd a későbbiekben fogok írni.

W., 2010-08-31