Egy csehszlovák farkaskutya értelmetlen halálának tanulsága

Megint rég írtam ide, most egy szomorú apropóból úgy érzem, muszáj. Tegnap elaltatták a másfél éves kutyám testvérét. A történet elég tanulságos.

Megpróbálom az elején kezdeni, amikor először megláttam az almot. 2015 december 10-én megszülettek a kölykök, akik közül kiskutyát szerettem volna. Két kan született és amikor megláttam a képeket, az egyikük azonnal nagyon tetszett. Pechemre egy osztrák pár választott előbb és így én a másik kant kaptam meg, akit egyébként természetesen imádok és mint utólag kiderült, az Ő külleme és viselkedése áll közelebb ahhoz, amilyet szerettem volna. Szóval végül ez nem az én pechem volt... Valamikor egy éve a pár hölgy tagja bejelölt facebookon, amikor egy kommentből megtudta, hogy nálam van a kutyájuk testvére. Elbeszélgettünk egy kicsit és már akkor mondta, hogy nem igazán bírnak az akkor kb. fél éves kölyökkel. Mondtam neki, hogy beszéljen a tenyésztővel, neki van tapasztalata bőven és azért ezek nem kis kutyák, amit ha meg akar harapni felkapom es megrázom, mint az anyjuk. Mint utólag kiderült, sajnos nem beszélt a tenyésztővel, persze ez nem jelenti azt, hogy más szakemberrel sem, ezt nem tudhatom. Tegnapelőtt láttam egy postot, hogy egy oszták kutya új gazdát keres. Mint kiderült, az előbb említett kutyáról volt szó. Beszéltem a tenysztővel is, valamint a gazdákkal is, hogy mi történt. A kutya állítólag etetés közben minden előjel és ok nélkül rátámadott a gazdájára és a későbbiekben ha a férfi a családtagokhoz közelített, a kutya nem akarta engedni. Egy ivartalanított másfél éves kanról beszélünk. Közben megtudtam, hogy Magyarországon is es Csehországban is lett volna, aki befogadja és ért a cseh farkasokhoz, így kb. két óra beszélgetés után arra jutottam a gazdákkal, hogy másnap reggel indulnak vele Magyarországra. Sajnos nem így lett, hanem állítólag találtak befogadót Ausztriában, akit a szállításkor -erről nincsenek első kézből információim- szintén megharapott, így elaltatták inkább. Ezt persze már nem is a gazdáktól tudtam meg.

Eddig a történet, a részletek nem teljesen világosak még nekem sem, hiába beszéltem velük. Vagy valami történt, amit nem árulnak el, vagy az egész nevelés egy időzített bomba volt. Én az utóbbira tippelek. Amikor beszéltem velük, éreztem, hogy szeretik a kutyát, de ez kevés. Persze ez fajtától függetlenül így van, bármely nagyobb testű kutyával megtörténhetett volna ugyanez. Ráadásul úgy gondolom, hogy az egész nemhogy nem a fajta hibája, meg csak nem is a kutyáé, mégis ő lett a vesztes.

Az elején tanulságról beszéltem. Hogy mi az? Igen, ők különleges kinézetű kutyák, ami könnyen rabul ejti az embert, hisz én is így jártam. Viszont emellett nem árt utánajárni a viselkedésüknek, hibáiknak, betegségeiknek, igényeiknek és még ezer más szempontnak sem, hisz egy kutya nem csak a külleme. Ha csak dísznek akarod, arra a szobrok valók. Ezeknél a kutyáknál is igaz lehet, hogy a külső megfog, a belső vagy megtart, vagy eltaszít. Sokszor és sokan írták, hogy ez a csehszlovák farkaskutya nem való olyannak, aki nem ismeri, első kutyásnak pedig főleg nem. Tényleg bonyolult lények, vagy megtöröd^*, vagy a fejedre nő és nem fog menni együtt élni vele. Olvastam és hallottam már óriási túlzásokat is a fajtával kapcsolatban, sokan pedig alábecsülik. Nem szeretnék senkit elijeszteni tőlük, hisz valóban csodálatos lények és nagyon jó döntésnek tartom, hogy ők szaladgálnak az udvaromon, nem németjuhász vagy belga juhász, hiába tetszik mindkét fajta. A javaslatom, hogy ha nagyon tetszik és ilyet szeretnél egy csehfarkast, tapasztald meg magad, milyenek. Olvasgass utána, beszélgess gazdákkal, kérdezz. Menj el többször is, különböző körülmények -időjárás, napszak, évszak stb- között tenyésztőhöz, ha teheted többhöz is és tapasztald meg, valójában hogyan viselkednek. Vigyázat, a tenyésztőnél azért egy kicsit mást fogsz látni, mint amit majd kapsz, hisz -főleg a nevesebbek- régóta foglalkoznak velük, értenek hozzájuk, viszont nem csak egy-két kutyájuk van, ami azért befolyásolja a viselkedésüket is.^** Mégis ezt az alapvető saját tapasztalatot semmi sem helyettesiti, ha csak akkor szembesülsz a problémákkal, amikor nálad van a kutya, már késő.

Nyugodj békében, Joshua!

^*"Meg lehet törni a kutyát, de ki akar egy rabszolgával együtt élni?" /Csányi Vilmos/
^**Egy apró példa, míg egyedül volt a szukám, illetve míg nem csehszlovák farkaskutya volt a másik kutya, alig vonyítottak. A tenyésztőnél ezt elég sűrűn hallottam. Mióta két csehfarkasom van, ez sokkal sűrűbb, gyakorlatilag mindennapos viselkedésük.

W., 2017-08-05