Előszó
Nehéz Ãrni a csehszlovák farkaskutyákról. Mindenesetre csodálatos teremtmények. A küllemükrÅ‘l nincs sok Ãrnivaló, látszik a képeken is, hogy erÅ‘sen hasonlÃtanak a farkasokra. Talán még annyit, hogy két fÅ‘bb tÃpust láttam. Az egyik karcsúbb, könnyedebb, a másik pedig kicsit zömökebb, erÅ‘sebb testalkatú. Nekem a könnyedebb tetszik jobban, az udvarban rohangáló kisfarkas is közéjük tartozik. A mozgásukat figyelni érdekes dolog. Azonnal észrevehetÅ‘ a különbség más kutyákhoz képest, a csehszlovák farkaskutyák hihetetlen könnyedséggel futnak, szinte szállnak a levegÅ‘ben. Teljes erÅ‘bedobással még nem is láttam rohanni, bár nem kicsi az udvar, pillanatok alatt az egyik végébÅ‘l a másikba ér. Ami talán még fontosabb, nem is annyira a gyorsaságuk, mint inkább a kitartásuk. Ha edzésben vannak, szinte lehetetlen lefárasztani Å‘ket. Nagyon mozgásigényes fajta, egyenesen megtiltanám a lakásban tartásukat. Szinte egész nap hallom a tappancsok dübörgését. :) Nagyon jól érzik magukat a gazdival, de az ember nem lehet ott a nap 24 órájában, ezért érdemes nem egyedül tartani Å‘ket. A másik kutya szerencsés ha nem túl domináns fajtából való, akkor jó eséllyel csak játék bunyónak lehetünk tanúi. A csehszlovák farkaskutya nagyon látványosan képes unatkozni es szinte biztosak lehetünk benne, hogy valami rosszaságon töri a fejét. Nem is annyira a rosszalkodás miatt -hisz elvileg nem tudják, mi a rossz és mi a jó-, hanem nagyon hamar rájönnek, hogy ha rosszat csinálnak, akkor a gazdi ugyan szidja Å‘ket és mérges, de akkor is velük foglalkozik. Ez pedig szinte bármit megér nekik. Egy ilyen kutya hamar bebizonyÃtja, hogy nincsen szétrághatatlan dolog. Vettem már el tÅ‘le műanyagot, betondarabot, fém teáskannát, fadarabot. 
A fadarabról jut eszembe, imád bokrok közt bujkálni, sokszor hiába van saját házikója -amit imád-, inkább a fenyÅ‘k alatt alszik a lehullott tüskékbe elkészÃtett vackán -én meg persze imádom, amikor megsimogatom és tiszta gyanta lesz a kezem. A bokrok közt rohangálás közben nem jellemzÅ‘en törÅ‘dik az ágakkal, egyszerűen nekikmegy, lassÃtás nélkül. Legyen az akár vadrózsa vagy bármi hasonló. A maximum amit láttam eddig, hogy becsukta közben a szemét, hogy ne szúrja ki. A fájdalomküszöbük magas. Egyszer egyszerűen átsétált egy üvegajtón. Aztán persze a nagy robajtól megijedt és pillanatokon belül az udvar másik végén termett, de egy nyikkanást sem hallatott. Örültem is, hogy semmi baja, semmi sántÃtást vagy hasonló tünetet nem produkált, hát elkezdtem összetakarÃtani. Eközben láttam pár véres üvegdarabot, aztán ahogy közeledtem a fű felé, láttam, hogy ott is tiszta vér minden. Mentünk orvoshoz, össze kellett varrni, 3 sebet is szerzett, amibÅ‘l az egyiknél az üvegdarab majdnem átvágta az achillesénél az Ãnhüvelyt. Mindezt a legapróbb sántÃtás nélkül. Ha figyeli Å‘ket az ember, hamar észre lehet venni, mennyire erÅ‘sen kommunikálnak, fÅ‘leg ha összeengedjuk egy másik kutyával. Némely kutya ezt sajnos félre is érti, szokatlan nekik az erÅ‘teljes „gesztikulációâ€, nem értik, hogy mit is akar a farkas. A kedvencem a játékra hÃvás... :) Hasonlóan teszik, mint a többi kutya, csak még élénkebben és a fülüket kihegyezik és a fülhegyek majdnem összeérnek. Piszok kedvenc játékai közé tartozik, hogy a lassabbnak tartott kutyákat idegesÃti, majd eltáncol onnan, hogy újból közelÃtsen és idegesÃthesse Å‘ket. Eddig még bejött, tényleg az Å‘ reflexei nyertek. :) De mindenkinél van jobb és gyorsabb, kérdés, mikor találja meg.... :) Sajnos ahogy észrevettem, gazdáik nem eléggé foglalkoznak a kutyáikkal, rengeteg a szocializálatlan -szándékosan nem antiszociálist Ãrtam- farkaskutya, bár igazából ez nem csak erre a fajtára jellemzÅ‘. Nem nagyon szeretem a kiállÃtásokat, ezért nem is nagyon járunk, de ahol eddig voltam, mindegyiken volt agresszÃv kutya. Kicsit valószÃnűleg a fajtából is adódik, de azért nagy részben ez nevelés kérdése. Tippem szerint a „farkas vér†miatt érdemes jóval korábban kezdeni náluk a szocializációt, mint a többi fajtánál, már egész kis korban más kutyák közé kell vinni Å‘ket. Persze ha nem vadállatot akarunk belÅ‘le faragni, emberekkel is érdemes találkoznia már fiatalon. Nem lesz nagyon nehéz dolgunk ebben, mert ahogy tapasztaltam, eléggé felfigyelnek rájuk az emberek.
Folytatás következik... :-)
W., 2010-08-24
