Előszó

Nehéz írni a csehszlovák farkaskutyákról. Mindenesetre csodálatos teremtmények. A küllemükről nincs sok írnivaló, látszik a képeken is, hogy erősen hasonlítanak a farkasokra. Talán még annyit, hogy két főbb típust láttam. Az egyik karcsúbb, könnyedebb, a másik pedig kicsit zömökebb, erősebb testalkatú. Nekem a könnyedebb tetszik jobban, az udvarban rohangáló kisfarkas is közéjük tartozik. A mozgásukat figyelni érdekes dolog. Azonnal észrevehető a különbség más kutyákhoz képest, a csehszlovák farkaskutyák hihetetlen könnyedséggel futnak, szinte szállnak a levegőben. Teljes erőbedobással még nem is láttam rohanni, bár nem kicsi az udvar, pillanatok alatt az egyik végéből a másikba ér. Ami talán még fontosabb, nem is annyira a gyorsaságuk, mint inkább a kitartásuk. Ha edzésben vannak, szinte lehetetlen lefárasztani őket. Nagyon mozgásigényes fajta, egyenesen megtiltanám a lakásban tartásukat. Szinte egész nap hallom a tappancsok dübörgését. :) Nagyon jól érzik magukat a gazdival, de az ember nem lehet ott a nap 24 órájában, ezért érdemes nem egyedül tartani őket. A másik kutya szerencsés ha nem túl domináns fajtából való, akkor jó eséllyel csak játék bunyónak lehetünk tanúi. A csehszlovák farkaskutya nagyon látványosan képes unatkozni es szinte biztosak lehetünk benne, hogy valami rosszaságon töri a fejét. Nem is annyira a rosszalkodás miatt -hisz elvileg nem tudják, mi a rossz és mi a jó-, hanem nagyon hamar rájönnek, hogy ha rosszat csinálnak, akkor a gazdi ugyan szidja őket és mérges, de akkor is velük foglalkozik. Ez pedig szinte bármit megér nekik. Egy ilyen kutya hamar bebizonyítja, hogy nincsen szétrághatatlan dolog. Vettem már el tőle műanyagot, betondarabot, fém teáskannát, fadarabot. A fadarabról jut eszembe, imád bokrok közt bujkálni, sokszor hiába van saját házikója -amit imád-, inkább a fenyők alatt alszik a lehullott tüskékbe elkészített vackán -én meg persze imádom, amikor megsimogatom és tiszta gyanta lesz a kezem. A bokrok közt rohangálás közben nem jellemzően törődik az ágakkal, egyszerűen nekikmegy, lassítás nélkül. Legyen az akár vadrózsa vagy bármi hasonló. A maximum amit láttam eddig, hogy becsukta közben a szemét, hogy ne szúrja ki. A fájdalomküszöbük magas. Egyszer egyszerűen átsétált egy üvegajtón. Aztán persze a nagy robajtól megijedt és pillanatokon belül az udvar másik végén termett, de egy nyikkanást sem hallatott. Örültem is, hogy semmi baja, semmi sántítást vagy hasonló tünetet nem produkált, hát elkezdtem összetakarítani. Eközben láttam pár véres üvegdarabot, aztán ahogy közeledtem a fű felé, láttam, hogy ott is tiszta vér minden. Mentünk orvoshoz, össze kellett varrni, 3 sebet is szerzett, amiből az egyiknél az üvegdarab majdnem átvágta az achillesénél az ínhüvelyt. Mindezt a legapróbb sántítás nélkül. Ha figyeli őket az ember, hamar észre lehet venni, mennyire erősen kommunikálnak, főleg ha összeengedjuk egy másik kutyával. Némely kutya ezt sajnos félre is érti, szokatlan nekik az erőteljes „gesztikuláció”, nem értik, hogy mit is akar a farkas. A kedvencem a játékra hívás... :) Hasonlóan teszik, mint a többi kutya, csak még élénkebben és a fülüket kihegyezik és a fülhegyek majdnem összeérnek. Piszok kedvenc játékai közé tartozik, hogy a lassabbnak tartott kutyákat idegesíti, majd eltáncol onnan, hogy újból közelítsen és idegesíthesse őket. Eddig még bejött, tényleg az ő reflexei nyertek. :) De mindenkinél van jobb és gyorsabb, kérdés, mikor találja meg.... :) Sajnos ahogy észrevettem, gazdáik nem eléggé foglalkoznak a kutyáikkal, rengeteg a szocializálatlan -szándékosan nem antiszociálist írtam- farkaskutya, bár igazából ez nem csak erre a fajtára jellemző. Nem nagyon szeretem a kiállításokat, ezért nem is nagyon járunk, de ahol eddig voltam, mindegyiken volt agresszív kutya. Kicsit valószínűleg a fajtából is adódik, de azért nagy részben ez nevelés kérdése. Tippem szerint a „farkas vér” miatt érdemes jóval korábban kezdeni náluk a szocializációt, mint a többi fajtánál, már egész kis korban más kutyák közé kell vinni őket. Persze ha nem vadállatot akarunk belőle faragni, emberekkel is érdemes találkoznia már fiatalon. Nem lesz nagyon nehéz dolgunk ebben, mert ahogy tapasztaltam, eléggé felfigyelnek rájuk az emberek.

Folytatás következik... :-)

W., 2010-08-24